Romantikus szülinapos

 

"Egyszerű és elegáns" ajándékoknál mindig a csipke-virág kombinációhoz nyúlok, mert azt hiszem ezzel nem lehet mellé nyúlni :)

 

Hello! Felhők!

Jegesmedve torta

Nem, bármennyire is oposszumnak néz ki, valójában ez egy jegesmedve :)

 

 

 



 

 



Lila rózsás

 

 

Fagyiszezon

Annak örömére, hogy a hőmérséklet elérte a tűréshatáromat, valami hűsítő finomságra kezdtem vágyakozni. Szerencsére belefutottam TücsökBogár nutellás csokoládé fagylaltjába, amit égi jelként értelmeztem.

Régóta szemezgetek otthoni körülmények között is elkészíthető fagyi receptekkel, de a legtöbbel két problémám volt: a gép hiánya, valamint a nyers tojás. Ez valószínűleg csak az én heppem, de valahogy félek a nyers tojástól. Nem, nem gyermekkori traumából fakadóan (bár sosem értettem, hogy Humpty Bumpty mi a fenéért ül azon a falon), sőt még ételmérgezést sem kaptam soha (én se vagyok normális, ételmérgezésről írok egy ételekkel foglalkozó blogban...), de ha nem muszáj, akkor inkább kiváltom valami mással.
Ezért jött kapóra ez a recept, mert se gépet, sem pedig tojást nem igényel.

Nem vagyok egy nagy csokoládé-rajongó, már ami a magas kakaótartalmú csokoládét illeti, de a tejes és a fehér verziókat kedvelem (most valószínűleg többen hördülnek fel, hogy ez utóbbi nem is igazi csokoládé) meg a nutellát sem szokásom nagykanállal enni, nekem túl tömény (tudom, nekem sincs sok problémám).

A lényeg viszont az, hogy kicsit átdolgozva ugyan, de egy igazán nekem való fagyit kaptam végeredményként. Nem túl tömény, selymesen krémes és finoman ropogós.

A változtatott recept a következő:

• 2 tubus sűrített tejet
• 3 nagy evőkanálnyi nutellát
• 20 dkg olvasztott mogyorós tejcsokit összekevertem, majd hozzáadtam
• 0,5l tejszínt, amit előzőleg 10-15 percig a fagyasztóban hűtöttem.

Mindezt alacsony fokozaton habosítottam, amíg sűrűn krémes állagú lett. Mivel kb. megduplázza a térfogatát, érdemes nagy edényben dolgozni.
Doboz(ok)ba adagolva minimum 3-4 óra fagyasztás után már fogyasztható is.


Az első próbálkozás annyira jól sikerült, hogy vérszemet kapva csináltam egy kókuszos verziót is.

• 1 tubus sűrített tej
• 20 dkg fehér csokoládé
• vanília por
• 10 dkg kókuszreszelék
• 0,5l tejszín
• egy kevés tejcsoki reszelék

Esküszöm olyan íze lett, mint a rafaello-nak.

 

 Azt hiszem jöhetnek a gyümölcsös ízek, kezdetnek talán málnás... Folyt. köv. :)

Esküvői torta türkizben

 

 

Nem sokkal több, mint 3 éve készítettem az elsőt. Idegileg teljesen kikészített, érzelmileg viszont jó időre feltöltött. Ezúttal egyik sem valósult meg olyan szinten, mint korábban, ennek ellenére mégis azt mondhatom, nem bánnám, ha sűrűbben házasodnának a párok a ismeretségi körömben :)

  

 

 



A torta ezúttal is a dekorációhoz illeszkedően készült a kérésnek megfelelően a letisztultság, az egyszerűség és az elegancia jegyében. Talán sikerült teljesítenem az elvárásokat.

 

Júniusi esküvő révén nem voltam egészen biztos benne, hogy a karamell virágok időjárás-kompatibilisek lesznek, de szerencsére hősiesen tartották magukat.

A szintekről nem is beszélve, hiszen ezt a kis 70 szeletes (30-24-18) apróságot alig bírtam megemelni, nem hogy még szállítani is... De csak néhány szállal bővült az ősz hajszálaim serege.

 

 

Persze a biztonság kedvéért cukormasszából is készültek rózsák, ha esetleg beütött volna a monszun :)

 

 

Kosaras - torta

 

 

Sokszor leírtam már, hogy egyszerűen nem tudok kicsi tortát készíteni, ami a legtöbb esetben nem is akkora probléma, mert legalább biztosan jut belőle mindenkinek, de előfordul, hogy a szabott keretek között kell maradni. Ilyenkor aztán muszáj újragondolni a koncepciót, főleg, ha egy egész kosárlabdapályát próbálok rászuszakolni egy ilyen "aprócska" tortára. Így lett csak fél-pálya, egy kicsit sem arányosan, de majd a játékosok elvonják róla a figyelmet. Apropó játékosok... azt nem vállaltam be, hogy embereket gyurmázzak, ezért utólag fotókkal lett megtűzdelve a játéktér.

A másik fejtörést okozó tényező a parketta megalkotása volt (persze lehetett volna aszfalt is, vagy salak, vagy tudom is én milyen borításon szoktak játszani... valahogy felrémlett a tesiórákon látott szalagparketta, ami volt a sulinkban...). Nyáron jobban szeretek unidec-kel burkolni, mert jobban megkeményedik a hűtés hatására, és jobban is szigetel. Ezzel szemben viszont képtelen vagyok festeni rá. Anyagában nem színezhetem, mert annak műanyag hatása van, a gél festéket pedig egyszerűen nem tudom rá szépen felvinni, még fújni se lehet (vagy csak én vagyok nagyon béna) bármilyen módon próbálom zsírtalanítani, a felületén teljesen összeugrik a festék.

Ezért ezúttal maradtam a porfesétknél, meg a nagy ecseteknél és erősen bíztam benne, hogy az égiek mellém állnak. Megtették :) Ahogyan festékszóróval is tettem volna, rétegenként festettem az árnyalatokat a legvilágosabbtól a sötétekig. Azt hiszem kellően kopott lett.

Batman - torta

 

 

Sakk-torta

Nem tudok sakkozni. A lépéseket ugyan ismerem és gyerekként sokat játszottunk, de ezt korántsem nevezném "tudásnak". A játékot viszont annyira szerettem, hogy a folyamatos vereség sem tántorított el tőle.

Volt a környékünkön egy lakberendezési üzlet, a kirakatában egy üveg sakk készlettel. Akárhányszor mentünk el előtte, én mindig vágyakozva csodáltam a szikrázóan csillogó és füstös-opálos bábukat. Ma már persze tudom, hogy maximum egy újabb porfogó lenne a polcon, mert a játék lényege a logika meg a stratégiák és mintázatok felismerése... én meg ehhez túl szétszórt vagyok...

Ezért aztán nosztalgiával vegyes izgalommal álltam neki a figura gyártásnak. Megfordult a fejemben, hogy megpróbálkozom karamellből elkészíteni a bábukat, de végül a klasszikus vonalnál maradtam (legyen kihívás legközelebbre is).

Ez lett belőle.

 

 

 

 

 

 

Repülő torta

Kiskutyák minden mennyiségben

Melyek ezúttal már ténylegesen kiskutyákra hasonlítanak, nem pedig vízilovakra.

Csokoládé túladagolás piteformába töltve

Régóta szerettem volna pitét sütni. Olyan igazi rácsos tetejű, fodros szélű, gyümölcs töltelékes, ablakpárkányon illatozós fajtát. Ennek idáig csak néhány apró akadálya volt: egyrészt nincs ablakpárkányom… ill. van, de mivel az ötödik emeleten lakom, az nem vicces, ha a tál onnan leborul, másrészt kevés gyümölcsöt szeretek főzött/sütött állapotban elfogyasztani, ezen kívül pedig nem volt piteformám.

 

 

A hangsúly pedig a „volt” szócskán van, mert az én drága unokahúgom meglepett egy gyönyörűséges piros alapon fehér pöttyös, fodros szélű piteformával. Már ránézni is jó, pusztán a látványától is mosolygok.

 

 

Az első bevetésre ma került sor. Családi névnapozást tartottunk, ezért valami igazán finomat kellett készítenem. Végül nem klasszikus pite készült, hanem egy tripla csokis tortácska. Egy nagyon vékony réteg tésztával és rengeteg krémmel.

Mivel egészen jól sikerült, ezért a receptet is leírom, hátha van még egy olyan ember, aki csokoládéba akarja fojtani a rokonságát.

 

 

A tészta kb. 3 perc alatt összeállítható. 2 egész tojást 5-6 dkg vaj társaságában kihabosítottam és belekevertem 12-14 dkg kókuszreszeléket. Az elkészült masszát beletapicskoltam a kivajazott kilisztezett piteformába és 10-15 perc alatt aranybarnára sütöttem.

A „krém”… bár barokkos túlzás ezt krémnek nevezni, inkább tömény csokoládé egy kis hígítással, ezért kizárólag igazi csokibubusoknak merem ajánlani. Fehér-, tej-, és 50%-os csokoládéból használtam fel 3*20dkg-ot. Az olvasztáshoz egyenlő arányban öntöttem rájuk egy doboz (400g-os) felforrósított kókusztejet. A teljes olvadást követően felváltva öntögettem a krémeket a kihűlt tésztára, végül pedig a felszínére húzogattam a mintát.

5°C-os hűtőben 4-5 óra alatt teljesen megkötött és krémesen szeletelhető állagot vett fel. Az eredmény pedig egy brutálisan csokis, selymesen krémes kalória bomba, ami kizárólag vékony szeletekben fogyasztható.

 

 

Kukásautó- torta

Zsiráf torta

Vagy legalábbis valami hasonló.

A történet ott kezdődik, hogy csaknem fél éve készítettem az utolsó tortámat. Nem tagadom hiányzott a sok tanulás mellett egy kis kreatív tevékenység is, amit ugyan a karácsony valamennyire csillapított, de azért az sem volt ugyanaz.
Viszont most, hogy (majdnem) minden teher lehullott a vállamról, végre a torták is visszakúsztak az életembe.
Kicsit megkésett születésnapra, fotó alapján készült ez a zsiráf bébi, akinek útközben kicsit összeolvadtak a lábai :)
Azért erőteljesen vissza kell szokni és újra bele kell rázódni az alkotásba :)

Ismerjük meg egymást - avagy ki vagyok én?

Ha filozófiai mélységekbe szeretnék tekinteni azt mondanám, hogy magam sem tudom.

Viszont ez most egy játék része, amely a bloggerek között terjed és amelyre "tejszínhab" Petra hívott meg. Ezúton is köszönöm neki, hogy kíváncsi rám :)

A játék célja nagyon egyszerű: jobban megismerni azokat, akiket rendszeresen olvasunk, egymást, bloggereket. Ennek érdekében 7 olyan dolgot kell elárulnunk magunkról, amit idáig még nem.

Akik követik a bejegyzéseimet, főleg, ha a kezdetektől velem vannak, a személyiségemről elég sok mindent megtudhattak, hiszen a tortákhoz tartozó történetekben én is benne vagyok. Az értékrendemet, világnézetemet többnyire tükrözik az írásaim és az évek alatt magamról is megosztottam néhány dolgot.
Ezúttal tehát az a feladat, hogy idáig még közzé nem tett titoknak korántsem nevezhető információkat osszak meg veletek.

A teljesség igénye nélkül a lista tehát a következő:

1. Nem szeretem a növényeket magam körül. Pontosabban ők nem szeretnek engem. Inkább önként a halálba menekülnek, mintsem, hogy egy fedél alatt éljenek velem. Hosszú évek gyötrelmes küzdelmét követően azonban egyetlen cserepes orchidea az, amit már 1 éve sikerül életben tartanom. Ebből okulva szerencsére ajándékba is általában inkább szálas virágot kapok. A kedvenceim a fehér rózsa, a sárga nárcisz és a jácint. Ez utóbbinak az illatát imádom igazán.
2. Gimnázium alatt énekkaros voltam, az éneklés azonban nem tűnt el az életemből az érettségit követően. Jóformán, ha egyedül vagyok azonnal dalra fakadok. Reggeli készülődés, házimunka, vagy éppen munka közben. Azt szoktam mondani, hogy az én fejemben folyamatosan szól a zene (szerencsére el is nyomja a többi "hangot", amire egyébként se szabad figyelni).
3. Ha zavarban vagyok beszélek... sokat és általában hülyeségeket.
4. Gyakorlatilag nincs név-memóriám (kis túlzással persze). Az arcokkal még boldogulok, de az esetek többségében nem tudok hozzájuk nevet kapcsolni... viszonylag hosszú időnek kell eltelnie, hogy a kettő összekapcsolódjon és beépüljön a tudatomba.
5. A végletekig kritikus vagyok. Elsősorban magammal szemben, de sajnos időnként másokkal is. Sokszor cinikus, arrogáns vagyok és persze az önirónia sem áll távol tőlem.
6. Ezt talán már kitaláltátok a bejegyzéseimből: imádom a telet, meg a hideget. Minél hidegebb van én annál jobban élek :)
7. Nem tartom magamat babonásnak (nem ülök le 10 percre, ha valamit otthon felejtek és vissza kell mennem érte, és a fekete macskákat sem a színük miatt nem kedvelem), viszont a jelekben hiszek, és igyekszem figyelni rájuk, meg persze a megérzéseimre. Ezek a legtöbb esetben be is jönnek. Ezen a héten szerdán államvizsgáztam, ami nálam az átlagosnál is nagyobb stresszt eredményezett, viszont amikor a reggeli indulás előtt kinéztem az ablakon és láttam, hogy mindent fehér hótakaró fed (Budapestre ekkor érkezett meg tél) egy pillanatra sikerült lenyugodnom, mert azt hihettem, hogy ezen a napon még a természet is velem van, és értem esik a hó. Tudom, ez a mondat elég egoistán hangzik, de akkor abban a pillanatban jó volt ezt hinni :)

Nos, ez lenne az én 7-es listám.

A stafétát pedig azért nem adom tovább, mert időközben akikre kíváncsi voltam szintén megkapták a meghívást.

Új év, új lehetőségek...

Megint elszaladt egy év... gyorsan és hangosan. Akarva akaratlanul ilyenkor mindig listát készítek fejben, hogy mi volt betervezve és mi az, ami meg is valósult az év folyamán. Mindenre és mindenkire sikerült-e elég időt és figyelmet fordítani, miért küzdöttem, mit kaptam, mit érdemeltem, kik mentek, kiket küldtem, és kik jöttek.

Nem egészen a számvetés a lényeg, inkább csak az, hogy a mérleg két nyelve egyensúlyban legyen... én akkor már rendben vagyok.

Nem szeretem a fogadalmakat, mert azok csak arra jók, hogy később lelkiismeret furdalást okozzanak, ha nem tartom be őket, mert a kezdeti lelkesedés után úgysem tartom be (tapasztalat).
Bár az utóbbi időben a másoknak tett ígéreteimet is csak részben tudtam betartani, ami már sokkal jobban zavar.
Novemberben ígértem nektek bejegyzéseket, de mint sok minden más, ez sem úgy alakult, ahogyan terveztem. Az is igaz, hogy még februárig biztos, hogy nem lesznek komolyabb bejegyzések, mert reményeim szerint január végén államvizsgázom (kopp, kopp, kopp).
Viszont a mondás szerint, amit az év első napján teszel, azt fogod tenni egész évben (vagy valami hasonló), ezért most mindenképpen megmutatom a szokásos karácsonyra készült csomagokat. Még úgyis van két hónap a télből (remélem a hozzá méltó hőmérséklet is ideér lassan, mert ebből a melegből kezd elegem lenni) egy kis lélekmelegítőként azért lehet meglepetéseket gyártani.

Ahogy már az előző években, ezúttal is Praliné Zsuzsitól merítettem ötleteket. Idén a forrócsoki pálca volt az újdonság, amivel kísérleteztem. E mellett persze a jól megszokott mézeskalács (ezúttal extra díszítés nélkül), fehércsokis kókuszos-, és fahéjas mogyoró került a csomagokba.

A következő variáció készültek:

• Narancsos fűszeres (itt 80%-os kakaótartalmú csokoládéhoz kevertem mézes fűszert és reszelt narancshéjat)
• Málnás (fehércsokiba került liofilizált málna)
• Nutellás (tejcsoki alapba került egy kanálnyi nutella)
• Kókuszos (fehércsokihoz kevertem egy kis vanília port, meg egy kanálnyi kókuszkrém került a tömbökbe)
• Karamellás (a tejcsokiba került egy kanál karamellkrém és ropogó karamell darabkák )
• Tripla csokis (a kötelező maradék csokikból rétegezve)

Végül pedig ezúton szeretném megköszönni, hogy az elmúlt évben is jöttetek, olvastatok írtatok, mert ez továbbra is nagyon sokat jelent!! :)
A sablonszövekeg helyett pedig azt kívánom, hogy a Ti mérlegeteken a pozitív nyelv érjen le a földre és meg se tudja onnan mozdítani semmi! :))