Süni torta

Nem tudom ki, hogy van vele, de időnként elcsodálkozom azon, hogy a mai gyerekek milyen meséken nőnek fel. Tudom, ez most úgy hangzik, mintha 60 éves lennék.... pedig nem.... de konkrétan frászt tudok kapni azoktól a figuráktól, mesehősöktől, akik mostanában a rajzfilmekben és elvben kisgyerekeknek szóló borzalmakban szerepelnek.

Lehetne mondani, hogy az én korosztályomnak is teljesen más az ingerküszöbe mint a szüleinké volt a mi korunkban, de meggyőződésem, hogy némelyik kifejezetten rombolja az agysejteket....

Biztos, hogy mindenkinek van olyan történet a gyermekkorából, amit sokszor meséltek neki a szülei és kedves emlékként őrzi.... Nekem többek között ilyen volt Csukás István: Sün Balázs című verse. Imádtam és imádom még ma is. Bármikor eszembe jut, újra a fülemben cseng édesapám hangja és a látom a grimaszait (persze édesanyám is sokszor mesélte, de az ő hangján inkább az általa kitalált történetek szólalnak meg az emlékeimben).

Kedves Olvasó, joggal merülhet fel benned a kérdés: miért is kezdtem ezt a mai bejegyzést ezzel a kis intermezzóval... a válasz pedig az e heti torta, ami nem más mint egy süni.

A szita agyamnak köszönhetően ezúttal nem készültek fázisfotók, bár nem is ajánlanám, hogy bárki ez alapján készítse el. Sokkal inkább megfelelő erre a célra Kricky és Zsuzsi tündéri süni tortáit :)

Egy csöppet szögletes lett szegénykém, de már csak a fent említett kedves emlékek miatt is szerettem, még annak ellenére is, hogy 1,5 órán keresztül csipkedtem egy kisollóval a tüskéit.

Matekos torta

 

Torták hétvégéje - III. rész

A minitorták és Yoda után a sorozat befejező darabja,  a hatos számú torta egy színésznek készült.
Persze mi is lehetne nagyobb közhely egy színésznek készülő torta témája esetében, ha nem a színház és annak legmeghatározóbb jelképei.
Az ízesítés tekintetében itt is az ünnepelt kedvencére esett a választás, így lett extra csokis feketeerdő.

 

 

Újra végignézve a hétvége fotóit nem vagyok egészen biztos az épelméjűségemben, de a boldog arcok kárpótoltak a kevés alvásért. 

 

 

 



 

Torták hétvégéje - II. rész

A hosszúra nyúlt előzmények után íme a már említett Shreknek álcázott Yoda (bár nem tudom, ez melyiküknek nagyobb sértés)

Ő lett a kerek szülinapos tortája, elvégre mi mást is kaphat egy 30 éves családapa a születésnapjára, ha nem egy mesefigurát... a kedvencével, málnás túrókrémmel töltve.
Még mielőtt a StarWars rajongók savval öntenék le a monitort és virtuálisan engem is, megjegyezném, hogy nem degradálni akarom a karaktert, csak hozzám kevésbé áll közel a történet és annak szereplői, mint az ünnepelthez.
A legnagyobb problémám szegény Yoda mesterrel, hogy ahány kép létezik róla, annyi féle színe van a bőrének ( a szőreivel már nem is foglalkoztam, elvégre annak ellenére, hogy édesanyám azt javasolta, vatta szálakat azért mégsem tehetek egy tortára). Még a témában készült torta képeket is kerestem, de azok sem vezettek nagyobb eredményre. Mentségemre szóljon azért, hogy élőben nem volt ennyire élénk zöld, bár kétség kívül jóval fakóbbnak kellett volna lennie. Meg a fülei is lehetnének egy csöppet hosszabbak és keskenyebbek... csak hogy a legszembetűnőbb problémáimat soroljam...

 

 

Még fázisfotókat is készítettem, csak hogy látszódjon, a szándékkal nem volt gond csak a kivitelezés nem sikerült úgy, ahogyan kellett volna.

 



 

 

 

Majd talán a 40.-re egy könnyebb karakter keresek... esetleg Darth Vader-t. :)

 

 

Folyt. köv.

 

 

 

Torták hétvégéje - I. rész

Nem szeretek egynél több tortát készíteni ugyanarra a napra. Egyébként is nagy feszültséggel jár (nálam), hogy minden úgy sikerüljön ahogyan szeretném... persze az esetek többségében ez nem jön össze, éppen ezért, ha összecsúsznak az ünnepek igyekszem kicsit széthúzni a tortákat. Általában 5-6 órát szoktam a bevonásra és díszítésre hagyni attól függően, hogy mennyire bonyolult az adott torta kivitelezése. A legtöbb esetben persze nincs szükség ennyi időre, de mivel mindig becsúszhat valami gikszer én pedig belekalkulálom, hogy valamivel úgyis el fogok csúszni, "jobb a békesség" alapon inkább hagyok mindenre időt.

Az imént lefestett kép eléggé idillikus.... lenne, ha nem éppen március lenne... (igen, tudom, hogy már április van, de) ez és még a következő két bejegyzés is március utolsó hétvégéjéről szól majd. Arról a hétvégéről, amikor a kicsinek korántsem nevezhető családom összegyűlt ünnepelni (az ugyancsak erre a hétvégére eső Húsvétról már nem is beszélve... ez is csak egy plusz ürügy volt), mert szeretünk ünnepelni.... nagyon.

Szóval március: ha csak szigorúan a családtagokat vesszük akkor is konkrétan hat névnapot és két születésnapot lehet ünnepelni (amiből az egyik kerek, és a kerek évfordulókat a szokásosnál is jobban szeretjük megtartani) ebben a hónapban, plusz ott van még a Húsvét, ami idén egy hosszú hétvégében egyesítette a márciust az április 1-vel, melynek köszönhetően bumm.... máris csatlakozott az ünnepekhez még egy születésnap családon belül és még egy a baráti körben (hurrá....szerencsére ez utóbbit sikerült eltolni egy nappal).

Még az elején leszögezem, nem, nem csináltam tíz darab tortát egy hétvégére.... csak hatot, mert a jelenlét hiánya és egyéb körülmények miatt nem lett mindenki felköszöntve... és ezzel máris megmagyarázom, hogy miért lett sorszámozott a bejegyzés. Annyira különbözőek lettek a torták és a hozzájuk kapcsolódó történetek, hogy inkább három részre bontottam őket.
Ebben a részben négy darab minitortát mutatok; a másodikban egy Shreknek álcázott Yoda tortát; a harmadikban pedig egy színházi témájú darabot (ez a kakukktojás, mert ennek egy nappal később kellett elkészülnie).

Bármennyire is hajlamos vagyok túlzásokba esni, most azt mondhatom, hogy visszafogtam magam.
Négy darab 10-12cm átmérőjű minitortát készítettem két szülinaposnak és két névnaposnak. Ha a színvilágból nem is derül ki (mert egyszerűen nem tudok pasis tortát csinálni), a formából talán könnyebb kikövetkeztetni, hogy a kerek tortákat a hölgyek, a szögleteseket pedig a fiúk kapták.

Mindegyik ugyanazt a vaníliás mascarpone ízesítést kapta barack (kompót) darabokkal dúsítva, mert mint említettem volt egy kerek szülinaposunk is és ő külön tortát kapott.

Visszatérve az idő tényezőre: észrevettem magamon, hogy ha nagyon gyorsan kell valami látványosat és különlegeset kihozni a díszítésből, mindig a karamellhez nyúlok. Ha akarnék, se tudnék napokig szöszmötölni a dekorációs elemek elkészítésével, bár az is igaz, hogy nem kreatívkodtam túl a koncepciókat.
Inkább csak az volt a cél, hogy mindenki örüljön neki :)
Az egyébként is bő lére eresztett mondanivalómat itt most befejezem, inkább mutatom külön-külön is a tortákat:

 

 

 

 

 

Folyt. köv.