Életjel

Tudom, hogy az utóbbi időben eléggé elhanyagoltam a blogot, de mentségemre szolgáljon, jó okkal tettem. 2010 szeptemberében elkezdtem egy 3 éves főiskolai képzést andragógia szakon, melynek tanulmányi részét az előző szemeszterben be is fejeztem, de a szakdolgozat és a záróvizsga erre a félévre csúszott.

Mint a legtöbben, én is úgy vagyok a nagyobb lélegzetű feladatokkal, hogy halogatom. Halogatom egészen addig, amíg már nagyon szorít az idő és a nyomás is egyre nagyobb. Természetesen ebben a fázisban voltam én is.

A szakdolgozatomat Tim Burton életéről és munkásságának, a közönségre gyakorolt hatásáról írtam. Akik vették a fáradtságot és kitöltötték a korábban feltöltött kérdőívet, azoknak nagyon köszönöm a segítséget :) Sikerült befejeznem és leadnom, úgyhogy most már csak a záróvizsgát kell megugrani.


És csak, hogy ez a poszt se maradjon torták nélkül, megmutatom az utóbbi hetek egyetlen darabját, amelyet még októberben az unokahúgom születésnapjára készítettem.

Azt hiszem, erre mondják, hogy űbercsokis :)


Ui.: és persze a Karácsony is közeleg... lesznek bejegyzések bőven :)

Aranyra hangolva

Ha már trend, akkor még egy csipkés apróságot is mutatok :)

Fodrok minden mennyiségben

Annak, aki figyelemmel követi egy esküvői trendeket, biztosan nem mondok újdonságot a torta-trendekkel kapcsolatban sem. 2013-ban elsősorban a csipke és a fodor a 'divat'. Minden mennyiségben. Igen, tudom, hogy augusztus van... még éppen időben gondolok az aktuális divatirányzatokra nem?

Komolyra fordítva a szót a csipkét én is többször használtam már díszítésre, viszont a fodrokkal még csak most ismerkedek. Az első randevúnk után le kellett vonnom a szükséges konzekvenciát, amely elsősorban az, hogy a virágokhoz használt cukormassza erre a típusú díszítésre nem alkalmas. Leginkább mert a száradás után nem alakíthatóak a szirmok (elsőre szirmokkal alakítottam ki a fodrokat, legközelebb jöhetnek a szalagok). Másodsorban pedig, ha már azt hiszed elég szirmot gyártottál, le is centizted, a kezed már görcsben áll a fodrozástól, állj meg lépj hátra szusszanj egy percig és folytasd a gyártást, mert úgysem lesz elég!

 

 

 

Ezután jöjjön még egy kis ráadás. Az eredeti tervekhez igazodva késztettem egy pillangót is, ami akkora fejtörést okozott, hogy a végén már égi jelnek tekintettem, hogy a többszöri felrakás és leszedés után egyszer csak kicsúszott a kezemből és millió darabra tört a konyha padlóján. Ahogy most nézem a képeket, talán nem is baj, kicsit túlzás lett volna :) 

 

 

 

Eccarvú torta

Mert "olyan cuki, hogy belehaloooooook" :)

Persze ez inkább egy jóllakott vízilóhoz hasonlít, de legalább annyira bamba a tekintete mint a rajzfilm figurának.

 

Kívül-belül csokitorta

Amióta tortákat készítek, félek a csokoládétól, mármint ha díszítésről van szó. Persze, ha transzferfólia is a képbe kerül az egészen könnyű hiszen ott van, ami elfedje a hibákat.
Egy kizárólag csokoládéval bevont torta az egészen más. Nehéz szépen megcsinálni.
Jónak kell lennie a csokoládénak, az arányoknak és persze az alapos aládolgozást sem lehet kihagyni. Ezzel tisztában voltam, vagyok. Leginkább ebből ered a zsigeri félelmem is.

Igyekeztem mindig kitérni az ilyen kérések elől. Ezúttal azonban nem volt kibúvó. Nővéren kérte, hogy készítsek egy "csupacsoki" tortát, ez persze a teljes csokoládé bevonatot is magában foglalta.
Díszítésül fehér rózsa volt a kérés. Ez utóbbinak az előbbiekkel szemben kifejezetten örültem, mert nem is olyan rég sikerült beszereznem cmc port, ami egyben azt is jelenti, hogy végre tökéletes virágmasszát sikeredet gyártanom.

Íme ennek eredménye:

 

 

Ezek után következhetett a fekete leves. Miután a durván csokis piskótába betöltöttem a csokitrüffelt, vékonyan, de ügyelve a sima felületekre, bevontam csokoládés vajkrémmel.

Dermedés után megolvasztottam 40dkg csokoládét és kb. 2 kanálnyi vajat olvasztottam bele. Szép fényes lett, így aztán hagytam egy kicsit hűlni, hogy a tortára öntéskor ne olvassza meg a vajas bevonatot.

Minden adott volt a tökéletes végeredményhez. Valamit mégis elrontottam, mert a csokoládé nem igazán akart szépen elterülni. Pengés rásegítéssel el tudtam ugyan simítani de az oldalával nem tudtam mit kezdeni. Teljes dermedés után aztán szomorúan konstatáltam, nem maradt fényes a felülete, hanem matt és foltos lett. Még egy kis forró pengés egyengetéssel próbálkoztam, de nem sok sikerrel.

 

Még nem jöttem rá a konkrét hibákra, de ha valakinek van ötlete azt szívesen fogadom.

Addig is újfent kerülni fogom a csokoládés tortákat. 

 



 

 

 

 

 

Pingpongasztal - torta

Ajándékdoboz - torta

Game Over 2.0

Ezúttal rózsaszínben.

Születésnapok és házassági évforduló egy napon

 

Hogy mi történik, amikor két 60. születésnapot és egy 37. házassági évfordulót egy napon ünnepelnek meg?

Az, hogy bevethetem magam és szabadjára engedhetem a fantáziámat.

Mivel ajándékba vittük, nem volt semmi megkötés... csak édesapám kérte, hogy csak egy kicsi tortát készítsek... persze, arról vagyok 'híres' hogy kicsi tortákat készítek... Nem is értem, hogy gondolta....

Viszont ezúttal igyekeztem egy visszafogottabb virágkompozíciót összerakni (nem lehet mindig bordó meg fekete virágokat csinálni), amit annak rendje és módja szerint 3 nap alatt beton keményre szárítgattam. Majd ezután szombat hajnalban leszakadt az ég, utána pedig kisütött a Nap.... Azt hiszem ezt a kombinációt nem nagyon kell részletezni.

 

A dolog pikantériáját az adja, hogy vidékre kellett volna elszállítani ezt a kis csöppséget. A jogosan felmerülő veszélyeket nem megkockáztatva úgy döntöttem, hogy ismét külön szállítom a torta elemeit... külön dobozban a burkolt szintek, a virágok és egyéb eszközök amire még szükségem lehet.

Így legalább nem kellett aggódnom az egy órás autóút alatt.

 

 

Ezúttal unidec-et használtam bevonásra, ami utólag nagyon jó döntésnek bizonyult, nagyon jól viselte az eső utáni párás időt (nem úgy mint a virágok) és persze a csipke minta is szebben mutatott ezzel, mint a szokásos bevonóval.

 

 

 

 

 

A csipkemintát a szokásos módon készítettem: egy darab csipkét nyújtófával nyomtam a bevonóba, majd szikével vágtam formára. végül kapott egy kis gyöngyházas csillogást, ami persze a fotókon nem látszik...

És még mielőtt bárkiben felmerülne, nem, nem volt normális háttér ami előtt lefotózhattam volna :)

 

 

 

 

Szerencsére sikere volt, nagyon örültek neki, így aztán az este folyamán az én fejemen is körbeért a vigyor.

Szülinapos csajos

 

 

 

 

Minden évben eljön az az időpont amikor úgy döntök egy jó ideig nem vetem be a karamellt....

Ez idén egy kicsit hamarabb jött el. Azt hiszem amíg nem normalizálódik az időjárás

(értsd: a napi áltaghőmérséklet nem csökken 16 fok alá)

nem készítek karamelles tortákat.

 

Mindezt pedig azért, mert eléggé megszenvedtem vele, hogy egyben maradjanak ezek a kis apróságok.

 

A tortáról csak annyit, hogy egy csoporttársból lett barátnőmnek készítettem a születésnapjára.

A burkolat egy kávékrémes "rózsaszín bársonyt" rejtett.

 



 

 

 

Süni torta

Nem tudom ki, hogy van vele, de időnként elcsodálkozom azon, hogy a mai gyerekek milyen meséken nőnek fel. Tudom, ez most úgy hangzik, mintha 60 éves lennék.... pedig nem.... de konkrétan frászt tudok kapni azoktól a figuráktól, mesehősöktől, akik mostanában a rajzfilmekben és elvben kisgyerekeknek szóló borzalmakban szerepelnek.

Lehetne mondani, hogy az én korosztályomnak is teljesen más az ingerküszöbe mint a szüleinké volt a mi korunkban, de meggyőződésem, hogy némelyik kifejezetten rombolja az agysejteket....

Biztos, hogy mindenkinek van olyan történet a gyermekkorából, amit sokszor meséltek neki a szülei és kedves emlékként őrzi.... Nekem többek között ilyen volt Csukás István: Sün Balázs című verse. Imádtam és imádom még ma is. Bármikor eszembe jut, újra a fülemben cseng édesapám hangja és a látom a grimaszait (persze édesanyám is sokszor mesélte, de az ő hangján inkább az általa kitalált történetek szólalnak meg az emlékeimben).

Kedves Olvasó, joggal merülhet fel benned a kérdés: miért is kezdtem ezt a mai bejegyzést ezzel a kis intermezzóval... a válasz pedig az e heti torta, ami nem más mint egy süni.

A szita agyamnak köszönhetően ezúttal nem készültek fázisfotók, bár nem is ajánlanám, hogy bárki ez alapján készítse el. Sokkal inkább megfelelő erre a célra Kricky és Zsuzsi tündéri süni tortáit :)

Egy csöppet szögletes lett szegénykém, de már csak a fent említett kedves emlékek miatt is szerettem, még annak ellenére is, hogy 1,5 órán keresztül csipkedtem egy kisollóval a tüskéit.

Matekos torta

 

Torták hétvégéje - III. rész

A minitorták és Yoda után a sorozat befejező darabja,  a hatos számú torta egy színésznek készült.
Persze mi is lehetne nagyobb közhely egy színésznek készülő torta témája esetében, ha nem a színház és annak legmeghatározóbb jelképei.
Az ízesítés tekintetében itt is az ünnepelt kedvencére esett a választás, így lett extra csokis feketeerdő.

 

 

Újra végignézve a hétvége fotóit nem vagyok egészen biztos az épelméjűségemben, de a boldog arcok kárpótoltak a kevés alvásért. 

 

 

 



 

Torták hétvégéje - II. rész

A hosszúra nyúlt előzmények után íme a már említett Shreknek álcázott Yoda (bár nem tudom, ez melyiküknek nagyobb sértés)

Ő lett a kerek szülinapos tortája, elvégre mi mást is kaphat egy 30 éves családapa a születésnapjára, ha nem egy mesefigurát... a kedvencével, málnás túrókrémmel töltve.
Még mielőtt a StarWars rajongók savval öntenék le a monitort és virtuálisan engem is, megjegyezném, hogy nem degradálni akarom a karaktert, csak hozzám kevésbé áll közel a történet és annak szereplői, mint az ünnepelthez.
A legnagyobb problémám szegény Yoda mesterrel, hogy ahány kép létezik róla, annyi féle színe van a bőrének ( a szőreivel már nem is foglalkoztam, elvégre annak ellenére, hogy édesanyám azt javasolta, vatta szálakat azért mégsem tehetek egy tortára). Még a témában készült torta képeket is kerestem, de azok sem vezettek nagyobb eredményre. Mentségemre szóljon azért, hogy élőben nem volt ennyire élénk zöld, bár kétség kívül jóval fakóbbnak kellett volna lennie. Meg a fülei is lehetnének egy csöppet hosszabbak és keskenyebbek... csak hogy a legszembetűnőbb problémáimat soroljam...

 

 

Még fázisfotókat is készítettem, csak hogy látszódjon, a szándékkal nem volt gond csak a kivitelezés nem sikerült úgy, ahogyan kellett volna.

 



 

 

 

Majd talán a 40.-re egy könnyebb karakter keresek... esetleg Darth Vader-t. :)

 

 

Folyt. köv.