Óriás muffin torta

Ha a végeredménnyel nem is vagyok kibékülve, legalább a fázisokat nem felejtettem el megörökíteni.

Nem kezdem el részletezni, hogy most éppen mi nem tetszik, aki megnézi az utolsó képeket az úgyis látni fogja... Írok inkább a munkamenetről, mert ez talán segítségére lehet másoknak is.

Kezdem a sütéssel, ami spéci sütőforma hiányában 2db 20cm-es karikában sült faragható piskóta elkészítését jelentette.

Igen, tudom kicsit megsült, de a faragás miatt az úgyis a "fölösleg" részét képezte, tehát kicsit méretre igazítottam és betöltöttem az alsó részt.

Ezután pedig a fölöslegből (volt bőven) egy edénybe rétegeket nyomkodtam, majd ráborítottam a torta tetejére.

Na és innentől kezdődött a gyurmázás... a maradék krémből és piskótából kevert masszát tapasztottam spirál alakban a torta tetejére, majd bevontam az egészet vajkrémmel.

Végül pedig következhetett a bevonás, és innentől kezdve már nem is szaporítom a karakterek számát...

Ismét egy új és jó tapasztalat, arra vonatkozóan, hogy legközelebb mit, hogyan NE csináljak....

Squash-torta

Na, kinek mi jut eszébe a squash-ról???
Nekem a fekete labda (ami nagyon nagy fájdalmakat tud okozni, ha eltalál), a nyújtott alakú ütő, és a pálya, amin játsszák (jó esetben egy "üvegkalitka", a rossz esetről most nem is beszélek).... és ebből kellett (volna) összehoznom egy tortát, úgy hogy még az ünnepelt éveinek száma is szerepeljen rajta.

Az előzetes egyeztetések vége egy serleg/kupa, egy meccs eredmény(?!), valamint sok labda és ütő elkészítésének feladata lett.
Nagy lelkesedéssel kezdtem el fotót keresni egy normális serlegről, amit megformázhatok, persze cukorból, és a szükséges védelmi előkészületek után hozzá is fogtam... természetesen a végeredménynek köze nem lett a képen láthatóhoz..

Lelki szemeim előtt látom, ahogy édesanyám a szívéhez kap, amikor ezeket a képeket meglátja, de hát Ő macerál folyamatosan, hogy miért nem használom a kristálypoharakat... félek nem egészen erre gondolt, de legalább feltaláltam magam :)) bocs mami....

Maga a serleg egész egyszerűen elkészült, viszont a festés után minden ránc meglátszódott a felületén, ezért egy kicsit átalakítottam (igen, ez az amiről elmaradtak a fázisfotók, de a lényeg a végeredményen látszódik)

Az ütők és a labdák szintén A.D. masszából készültek, de erről is elmaradtak a fotók.

Villám Mcqueen torta - rengeteg fotóval

Hol is kezdjem… az első, a második, vagy a harmadik rám törő pániknál…?

Na jó, kezdem az elején…. kb. egy éve került először  szóba ennek a tortának az elkészítése, és majdnem egy hónapja konkretizálódott a dolog. Mivel idáig még nem volt alkalmam formatortát készíteni (feltéve, ha a topsy turvy jellegűeket, nem számítjuk, mert lássuk be, a döntött szintekhez nem kell valami nagy faragó-tudás), így az első roham ekkor tört rám.

Az előkészületeket egy kisautó beszerzésével , ill. kölcsönkérésével kezdtem, amit aztán minden szögből lefényképeztem. A tervek elkészítése azért okozott gondot, mert sehol sem találtam méretarányos rajzot, tehát ezt én rajzoltam meg.  Ezek a kisautóról készült fotók, amiken az elkészült tortának a méretei vannak leírva. Remélem másnak ez nyújt egy kis segítséget.

És a hosszas tervezés után jöhetett a „móka”…

Nem bíztam a véletlenre a dolgot…

Faragható tésztát sütöttem, ami egy éjszakát pihent a hűtőben, ezután pedig elkezdtem építkezni, faragni. És ezzel el is érkeztünk a második rohamig.

Most komolyan, ekkor még mindent gondoltam, csak azt nem, hogy ebből a tésztakupacból  normális autó lesz és még ha ez sikerül is, nem fog a legváratlanabb pillanatban szétesni, pusztán azért, hogy velem kiszúrjon. Röpke 5 órányi farigcsálás után, kezdett lassulni a pulzusom és a légzésszámom is.  Kezdte felvenni a végleges formáját, amit a vajkrémezés meg is adott neki. Azért az estleges szétesést elkerülendő, két hurkapálcával megtámogattam a hátulját, biztos ami biztos.

Ennél a pontnál már vigyorogtam, mint a vadalma és körbetelefonáltam a családot, hogy nagyon már nem tudom elszúrni a dolgot (persze, én kis naiv).

A pillecukros bevonót gél állagú festékkel színeztem, majd bevontam vele a tortát, de sajnos a festékszórós utána fújás sem adta meg neki azt a színt, amit akartam, így tudtam, hogy ezzel még lesz dolgom.

Gondoltam a nehezén túl vagyok, most már csak az előző napokban megfestett kiegészítőket kell a helyükre pakolnom, kicsit festenem és készen vagyok… Na innen indul az utolsó, 4 órás roham.

A kerekek túl nagyok lettek (valamit elmérhettem), a motorháztetőre kerülő korongon nem látszódott eléggé a felirat, a villámok felrakásánál pedig belenyúltam a fekete festékbe és összemaszatoltam őket, tehát elővettem az ecseteket, meg a festékeket, és szépen újrafestettem minden (már a tortára rögzített) kiegészítőt. Kapott pluszban fényszórókat, meg „szegecseket”, és persze végleges „fényezést”.

Összességében, és mindennek ellenére szerettem ezt a tortát… A hibái ellenére szerintem vagány kis autó kerekedett belőle… :-)