2011. december 25., vasárnap

Karácsonyra készülődve

Ismét elérkezett az év általam legjobban kedvelt időszaka. Minden évben már jó előre tudom, hogy kinek mit adok ajándékba, mit sütök, hogyan díszítem fel a lakást stb. Már gyerekkoromban is imádtam ezt az időszakot.
Amint megérzem a levegőben a hó illatát (persze tudom, hogy a hónak nincs illata és valószínűleg csak a mínusz fokokat érzem, de akkor is….) teljesen bezsongok. Általában persze végeláthatatlan rohanás, idegeskedés és nem egyszer pánik kíséri végig a Karácsonyt megelőző heteket, de ilyenkor még a mérhetetlen giccs áradat és a tömeg sem zavar (annyira), mert mindent feledtet a karácsonyi vásárok illata, a forralt boré, a kürtős kalácsé, a városi díszkivilágítás, amelytől minden egyes alkalommal könnybe lábad a szemem, amikor először meglátom (meg másodszor, meg harmadszor is).

Nem tudom megmondani mit szeretek a legjobban… a boltokat járni a legmegfelelőbb ajándék megtalálásáért, a csomagolást, a mézeskalács-sütést (évek óta készítem, ez már hozzám nőtt), a fenyőfa vásárlást, vagy éppen annak díszítését. Talán, ami a legnagyobb boldogsággal tölti el a szívemet, az a pillanat, amikor valaki kibontja az ajándékomat és az arcán egyszerre látom a meglepettséget, és az örömöt. Ez mindennél többet jelent.

Idén azonban új fába vágtam a fejszémet, ugyanis pralinét és bonbont gyártottam. Ajándékba. Sokat. Egy jó hosszú ideig többet nem csinálom.

Történt ugyanis, hogy rábukkantam Bonbon mánia és Praliné Zsuzsi oldalára. A beszámolók alapján olyan egyszerűnek tűnt a dolog, hogy azonnal és nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a bonbon gyártásba. Nem részletezem, (nagyon) nem lettek tökéletesek. Ezért átváltottam a praliné gyártásra, ezt már egy fokkal nagyobb sikerrel tudtam véghez vinni, bár ilyen jellegű édességet  nem először csináltam.
Készült narancszselés, (saját főzésű) karamell krémes és barackpálinkás bonbon; kókuszos, epres fehércsokis, diós és snickers-es praliné. A mézeskalácsokkal együtt ezekből álltak a kis karácsonyi csomagok.








A díszítést nem akartam a véletlenre bízni, ezért vásároltam az Ázsia Bt-ben transzfer fóliát. Na, ebbe viszont beleszerettem, annyira egyszerűen lehet vele dolgozni és feldobni gyakorlatilag bármit, valamint nem utolsó sorban sok-sok elismerést lehet vele bezsebelni.


Készítettem még egy újdonságot. Nagynéném verhetetlen mézes krémest készít. Puha, omlós, krémes, mézes, egyszerűen zseniális. Ennek szerettem volna a nyomába érni. Nem sikerült. Pedig mindent recept szerint csináltam, még ki is súlyoztam (tudtam, hogy egyszer még jók lesznek valamire a könyveim). Mézes is lett, krémes is lett,de totál más íze is lett.






Ki is tárgyaltuk, hogy az Ő családi receptje, meg az én netről letöltött receptem köszönő viszonyban sincsenek egymással. De legalább jól mutatott rajta a „mézi”-s minta.







2011. november 17., csütörtök

Lila virágos - mintás

Ezúttal szabad kezet kaptam mind kinézetben, mind pedig ízben... :))))
Így hát ismét előszedtem a házilag gyártott sablonjaimat, meg az air brusht.
Belül csokis krém volt egy kis baracklekvárral.





2011. november 1., kedd

Halloween-i tök-torta


Ha jól emlékszem utoljára az általános iskolában készítettem töklámpást (talán Márton napi ünnepségre?! persze nem biztos…) na mindegy, a lényeg, hogy jó régen volt…


Akkor imádtam…most viszont elhatároztam, hogy halloween alkalmából (no meg nővéremnek is 31-én volt a szülinapja) készítek egy töktortát. Bármennyire is utálom a halloween-t mármint azt, amit csináltak belőle, a „csokit vagy csalunk” ill. „pénzt vagy csokit” (ezt éppen ma hallottam) felkiáltásokat, meg az egész iparágat, amit köré építettek. Viszont csak ilyenkor lehet „büntetlenül” ilyen tortát készíteni anélkül, hogy hülyének néznének.  

A készítési folyamatról túl sokat nem írnék, mert annyi képet készítettem, hogy felesleges is lenne.



Két adagnyi faragható piskótát sütöttem (2x4 tojásból), kevesebb is elég lett volna mert baromi sok lett a felesleg…



Ezután kezdődhetett a farigcsálás.

Majd a betöltés…

…és az újabb faragás.

Vajkrémezés…

…a száj, az orr és a szemek kivágása.

Borítás és a többi.
A barázdák festékszóróval kaptak mélységet.
És a végeredmény






2011. október 17., hétfő

Óriás muffin torta

Ha a végeredménnyel nem is vagyok kibékülve, legalább a fázisokat nem felejtettem el megörökíteni.

Nem kezdem el részletezni, hogy most éppen mi nem tetszik, aki megnézi az utolsó képeket az úgyis látni fogja... Írok inkább a munkamenetről, mert ez talán segítségére lehet másoknak is.

Kezdem a sütéssel, ami spéci sütőforma hiányában 2db 20cm-es karikában sült faragható piskóta elkészítését jelentette.



Igen, tudom kicsit megsült, de a faragás miatt az úgyis a "fölösleg" részét képezte, tehát kicsit méretre igazítottam és betöltöttem az alsó részt.


Ezután pedig a fölöslegből (volt bőven) egy edénybe rétegeket nyomkodtam, majd ráborítottam a torta tetejére.






Na és innentől kezdődött a gyurmázás... a maradék krémből és piskótából kevert masszát tapasztottam spirál alakban a torta tetejére, majd bevontam az egészet vajkrémmel.



Végül pedig következhetett a bevonás, és innentől kezdve már nem is szaporítom a karakterek számát...
Ismét egy új és jó tapasztalat, arra vonatkozóan, hogy legközelebb mit, hogyan NE csináljak....




2011. október 15., szombat

Squash-torta

Na, kinek mi jut eszébe a squash-ról???
Nekem a fekete labda (ami nagyon nagy fájdalmakat tud okozni, ha eltalál), a nyújtott alakú ütő, és a pálya, amin játsszák (jó esetben egy "üvegkalitka", a rossz esetről most nem is beszélek).... és ebből kellett (volna) összehoznom egy tortát, úgy hogy még az ünnepelt éveinek száma is szerepeljen rajta.




Az előzetes egyeztetések vége egy serleg/kupa, egy meccs eredmény(?!), valamint sok labda és ütő elkészítésének feladata lett.
Nagy lelkesedéssel kezdtem el fotót keresni egy normális serlegről, amit megformázhatok, persze cukorból, és a szükséges védelmi előkészületek után hozzá is fogtam... természetesen a végeredménynek köze nem lett a képen láthatóhoz..




Lelki szemeim előtt látom, ahogy édesanyám a szívéhez kap, amikor ezeket a képeket meglátja, de hát Ő macerál folyamatosan, hogy miért nem használom a kristálypoharakat... félek nem egészen erre gondolt, de legalább feltaláltam magam :)) bocs mami....




Maga a serleg egész egyszerűen elkészült, viszont a festés után minden ránc meglátszódott a felületén, ezért egy kicsit átalakítottam (igen, ez az amiről elmaradtak a fázisfotók, de a lényeg a végeredményen látszódik)




Az ütők és a labdák szintén A.D. masszából készültek, de erről is elmaradtak a fotók.

2011. október 9., vasárnap

Villám Mcqueen torta - rengeteg fotóval

Hol is kezdjem… az első, a második, vagy a harmadik rám törő pániknál…?


Na jó, kezdem az elején…. kb. egy éve került először  szóba ennek a tortának az elkészítése, és majdnem egy hónapja konkretizálódott a dolog. Mivel idáig még nem volt alkalmam formatortát készíteni (feltéve, ha a topsy turvy jellegűeket, nem számítjuk, mert lássuk be, a döntött szintekhez nem kell valami nagy faragó-tudás), így az első roham ekkor tört rám.

Az előkészületeket egy kisautó beszerzésével , ill. kölcsönkérésével kezdtem, amit aztán minden szögből lefényképeztem. A tervek elkészítése azért okozott gondot, mert sehol sem találtam méretarányos rajzot, tehát ezt én rajzoltam meg.  Ezek a kisautóról készült fotók, amiken az elkészült tortának a méretei vannak leírva. Remélem másnak ez nyújt egy kis segítséget.





És a hosszas tervezés után jöhetett a „móka”…
Nem bíztam a véletlenre a dolgot…



Faragható tésztát sütöttem, ami egy éjszakát pihent a hűtőben, ezután pedig elkezdtem építkezni, faragni. És ezzel el is érkeztünk a második rohamig.



Most komolyan, ekkor még mindent gondoltam, csak azt nem, hogy ebből a tésztakupacból  normális autó lesz és még ha ez sikerül is, nem fog a legváratlanabb pillanatban szétesni, pusztán azért, hogy velem kiszúrjon. Röpke 5 órányi farigcsálás után, kezdett lassulni a pulzusom és a légzésszámom is.  Kezdte felvenni a végleges formáját, amit a vajkrémezés meg is adott neki. Azért az estleges szétesést elkerülendő, két hurkapálcával megtámogattam a hátulját, biztos ami biztos.
Ennél a pontnál már vigyorogtam, mint a vadalma és körbetelefonáltam a családot, hogy nagyon már nem tudom elszúrni a dolgot (persze, én kis naiv).


A pillecukros bevonót gél állagú festékkel színeztem, majd bevontam vele a tortát, de sajnos a festékszórós utána fújás sem adta meg neki azt a színt, amit akartam, így tudtam, hogy ezzel még lesz dolgom.

Gondoltam a nehezén túl vagyok, most már csak az előző napokban megfestett kiegészítőket kell a helyükre pakolnom, kicsit festenem és készen vagyok… Na innen indul az utolsó, 4 órás roham.


A kerekek túl nagyok lettek (valamit elmérhettem), a motorháztetőre kerülő korongon nem látszódott eléggé a felirat, a villámok felrakásánál pedig belenyúltam a fekete festékbe és összemaszatoltam őket, tehát elővettem az ecseteket, meg a festékeket, és szépen újrafestettem minden (már a tortára rögzített) kiegészítőt. Kapott pluszban fényszórókat, meg „szegecseket”, és persze végleges „fényezést”.





Összességében, és mindennek ellenére szerettem ezt a tortát… A hibái ellenére szerintem vagány kis autó kerekedett belőle… :-)